“…Egy kerékről szól, melyből hiányzott egy rész. Jókora körcikket vágtak ki belőle. A kerék szerette volna, ha semmije sem hiányzik, szeretett volna újra teljes lenni, ezért útnak indult megkeresni a hiányzó részét. De minthogy hibás volt, és csak nagyon lassan tudott gurulni, útközben rácsodálkozhatott a virágokra. Elbeszélgetett a gilisztákkal. Élvezte a napsütést. Különféle darabokra bukkant, de egyik sem illett hozzá. Ott is hagyta őket mind az út szélén, és tovább keresett.
Aztán egy nap talált egyet, amely tökéletesen illett hozzá. A kereket boldogság töltötte el. Végre teljes egész lett, semmije sem hiányzik! Magába illesztette hát az újra meglelt darabot, és gurulni kezdett. Most, hogy teljesen kerek lett, szélsebesen tudott pörögni-forogni, túl gyorsan, semhogy észrevegye az útszéli virágokat vagy szóba elegyedhessen a gilisztákkal. Amikor rádöbbent, mennyire másnak tűnik a világ, ha ilyen gyorsan gurul, megállt, az út szélére dobta meglelt darabját, és lassan továbbgördült.” {Shel Silverstein A hiányzó rész c. könyvéből}
“A történet tanulsága, hogy különös módon sokkal teljesebbek vagyunk, ha hiányolunk valamit. Az az ember, akinek mindene megvan, bizonyos értelemben szegény. Soha nem fogja megtudni, mit jelent sóvárogni valami után, reménykedni valamiben, táplálni a lelkét valami jobb ígéretével. Soha nem lesz része a felemelő élményben, hogy valaki, aki szereti, megadja neki, amit mindig szeretett volna, amire oly régóta vágyott.
Ép és egészséges ember, aki elfogadta létének korlátait, akinek volt hozzá bátorsága, hogy leszámoljon az illúzióival, s nem érezte kudarcnak, amiért így tett. Van valami tökéletesség abban a lényben, aki megtapasztalta: elég erős ahhoz, hogy épen kerüljön ki egy tragédiából, aki elveszítheti szerettjeit és mégis teljes személy marad. Megjárta a maga poklát, és sértetlenül került ki belőle.
Az élet nem holmi csapda, melyet Isten állított nekünk, hogy elítélhessen minket, ha beleesünk. Az élet nem helyesírási verseny, ahol hiába írtál jól megannyi szót, kizárnak, ha egyet is elvétesz. Inkább a baseballidényhez hasonlít, ahol a legjobb csapat is elveszíti mérkőzései harmadát, és a leggyengébbnek is vannak dicsőséges pillanatai. Célunk az, hogy több mérkőzést nyerjünk, mint amennyit elveszítünk.
Ha elfogadjuk, hogy a gyarlóság része emberi mivoltunknak, és tovább éljük, sőt élvezzük is az életet, olyan teljességre tehetünk szert, melyről mások csak álmodozhatnak. Meggyőződésem szerint ez az, amit Isten elvár tőlünk — nem a tökéletességet, nem is azt, hogy soha ne hibázzunk, hanem a ’Légy teljes!’ kívánalmát.
S végül, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy szeressünk, erősek ahhoz, hogy megbocsássunk, nagylelkűek, hogy osztozzunk mások örömében és bölcsek, hogy tudjuk, a mérhetetlen szeretetből mindünknek bőven jut, akkor a teljességnek olyan fokát tapasztalhatjuk meg, melyet rajtunk kívül más teremtmény soha nem ismerhet meg.”
(Válogatás)
AJÁNLOM AZ OLDALT
